Down with the old, up with the new - Avagy az értéktelenség

Mennyit ér egy pár cipő?

Mit lehet erre válaszolni? 5000 Ft? 10.000 Ft? 50.000 Ft? 100.000 Ft? Attól függ, hogy a boltban mennyiért adják? Attól függ kinek? Attól függ hány pár cipőd van? Attól függ van-e mit enned másnap? Attól függ van-e lábad?

Ez a bejegyzés nem a cipőkről fog szólni.

Azt gondolom, hogy minden annyit ér, amennyi értéket tulajdonítunk neki. Hogy aztán mi alapján tulajdonítunk neki értéket, az egy egész más kérdés. Lehet ez ritkaság, hasznosság, keresettség, trendiség, kereslet, kínálat.

Játsszunk egy gondolatjátékot. Ha már az elején a cipőknél indultunk el, maradjunk is ott. Valaki azt mondja neked, hogy választhatsz magadnak egy pár cipőt, bármilyet a világon, ami aztán a tiéd lesz. Eddig szuper. A játék egy másik szabálya, hogy miután megkaptad a cipőt, nem lehet másik pár cipőd életed végéig. A javítás az évek során megengedett. Mi alapján fogsz választani?

Én a következő dolgok alapján választanék. Mennyire tartós, mennyire egyszerű a javítása és mennyire kényelmes. Ha ez a három dolog stimmel, akkor azt hiszem rendben vagyunk. Na jó, azért az sem hátrány, ha ki is néz valahogy.

Megkaptuk a cipőt. Hogyan fogunk ezután viselkedni? Valószínűleg igencsak vigyázni fogunk erre a pár cipőre. Megtanuljuk ápolni, amennyire csak lehet. Ha valami gond van vele, megjavítjuk, odafigyelünk rá.

Ezzel szemben manapság mi a normális? Egy cipő pár ezer forint, jó esetben kibír egy (ne adj Isten két) évet, aztán kuka, hiszen ott a következő, olcsó. Értéktelen. Nincs tétje, hogy vigyázunk-e rá. Mert ott a következő. És ez a trend túl sok mindenben megfigyelhető. Ruhák, háztartási gépek, fogyasztási cikkek, mobilok, számítógép... Párkapcsolatok... Felelőtlen fogyasztás, a "termékeknek" érték nem tulajdonítása.

Persze, ha a tervezés és gyártás is ilyen szellemiségben történik, mit várhatunk? Melyik az a cégvezető, aki azt mondja egy fogyasztási cikkre, hogy 20 évet ki kell bírnia? Vagy még többet? Talán egyik sem. Úgy tartjuk, hogy a technika fejlődik és úgyis lecseréljük. Meg különben is, a gazdaságnak dübörögnie kell.

Nem tetszik ez az érték nélküli szemlélet. Ma évek óta először leápoltam a bőr cipőimet. Nagyon jó érzés volt, mert az, hogy foglalkoztam vele, hogy időt szántam rá, azzal értéket tulajdonítottam nekik. Úgy ahogy a lakást, ahol lakom, szintén kitakarítom. Ahogy az udvaron összesöprök. Ahogy rendben tartom a környezetet, azzal együtt rendben tartom azt is, ami belül van.

Azt tanultam meg az utóbbi hetekben, hogy az egyik legerőteljesebb dolog a világon hálásnak lenni. Hálásnak lenni mindenért. Minden apró és nem annyira apró dologért, amit az élet vagy Isten az utunkba sodor. A nehézségekért is, mert azok nyújtják a táptalajt a fejlődésre. A hála felolvasztja a szomorúságot, a dühöt, az elégedetlenkedést. Amikor hálát adsz, esélyt adsz, hogy meglásd az értéket abban, amit eddig természetesnek vettél.

Valakinek nincs cipője, mert annyira szegény. Valakinek nincs lába, mert így született vagy elvesztette. Valakinek nincs élete, mert nem engedték megszületni. Légy hálás azért, amid van. Cipőd. Lábad. Életed.