Véletlenek?

Tegnap felmentem TS-re (Teamspeak - olyan, mint egy chat szoba, csak internetes szóban beszélgetős), mert játék közben eszembe jutott egy nosztalgia, amit meg szeretettem volna osztani egy barátommal. Na most ő éppen nem volt fenn, de véletlenül egy másik barátom, akivel hónapok óta nem beszéltünk, épp fenn volt. Gyorsan kifaggattuk egymást, hogy kivel mi van, aztán megkérdeztem, hogy van-e valamilyen film, amit ajánlana. Ajánlott párat, méghozzá a következőket:
- Narcos
- The Accountant
- Greater
- Sully
- Hell or high water

Ezután megnyitottam mindegyiknek a trailerét youtube-on, aztán a Sully-t indítottam el, mert a trailer képén Tom Hanks volt, és bírom a filmjeit. Gyorsan el is kezdtem letölteni a filmet, de aztán megnéztem a The Accountant trailerét, és attól még jobban lázba jöttem, de a Sully fele már lent volt, a chipshez a mártogatós szószt pedig már összekevertem, úgyhogy nem akartam elölről kezdeni a várakozást a második filmre.

Elkezdtem nézni a Sully-t, aztán a felénél leesett az állam, hogy 2009 január 15-én történt ez az esemény és hogy ma (tegnap) éppen január 15-e volt. Hetek óta nem néztem filmet, de éppen tegnap kellett rákérdeznem, és éppen ezt ajánlották, és éppen ezt választottam ki.

A film nagy részét, a jó részeket gyakorlatilag 3-4x újranéztem, plusz youtube videókat néztem és egy csomót olvastam a történésekről. Teljesen letaglózott a film. Gyakorlatilag ma is megnéztem még egyszer. Majd találtam egy TED előadást, amit pár éve azt hiszem már láttam egyszer, de most ahogy ismét megnéztem, még jobban megérintett. A következő beszédről van szó:



Amikor az ego-ról beszél – hogy az mennyi konfliktust, negatívumot teremt – rá kellett, hogy jöjjek, hogy teljesen egyetértek vele és azt érzem, hogy ha az egot teljesen magam mögé tudnám, tudnánk tenni, akkor egy sokkal jobb világban élnénk. Máltán ugyanezt éreztem, mint Ric (az előadó), amikor passzív külső szemlélője voltam egy halálos motorbalesetnek. Azt, hogy a kicsinyes dolgok mennyire nem számítanak és semmi nem múlik rajtuk.

És aztán azt érzem, és a gondolatmenetemmel is oda jutok el, hogy minden, ami valódi érték, az ellensége az egonak. A szerénység, az alázat, a szolgálat, a bátorság, egy célért való küzdelem, egy cél magunk fölé helyezése. Ez mind az ego fölött van.

Egy egyszerű példaként Hosszú Katinka jut eszembe, aki amikor úszik, akkor ott nincs ego, ott színtiszta küzdelem, színtiszta akarat és hit van. De ugyanígy van szinte minden sportolónál is. A sportban nem másokat kell leküzdenünk, hanem önmagunkat. És csak olyan tud nyerni, aki egy célt a lehető legjobban tudja maga elé helyezni.

Azt hiszem én is ezt keresem. Azt a célt, amit saját magam elé tudok helyezni. Ahol teljesen feloldódik az egóm. Talán a buddhizmusban a megvilágosodás is éppen az ego teljes legyőzése.
Akikre egyébként felnézek, azokban mind megtalálható ez az ego feletti részleges vagy teljes győzelem. Valamilyen szinten legyőzték az egot, akár tudatosan vagy tudattalanul is. Nagyszerű dolog ez.