"If one does not know to which port one is sailing, no wind is favorable." - Seneca
Egyik kedves barátom megkeresett, hogy vacakul érzi magát, demotivált, céltalan, nem találja a helyét a világban és nem tudja mit csináljon. Hmm, ez nekem nagyon ismerős... Basszus, pont ezt éreztem nem is olyan régen! És nem csak én. Egyik barátom a másik után, sorra. Nem tudjuk merre menjünk, nem tudjuk mit akarunk csinálni, nem találjuk a helyünket. Generációs probléma lenne? A szüleink lennének az okai ennek? Mert azt mondták: "Bármi lehetsz, ha nagy leszel.".
És mi elhittük, és egy olyan életképet tároltunk be az agyunkba, amelyben "bármik" vagyunk. Különleges bármik. Bármiben jók lehetünk, bármit megcsinálhatunk. De mi lesz az? És hogy jutunk el odáig??? Ezeket bezzeg senki nem válaszolta meg pontosan... Nekem azt mondták, hogy legyek szorgalmas, legyek jó és ne bántsak másokat. (Na jó meg még egy csomó mindent, de a lényeghez azok most nem fontosak :P ).
Ha belegondolok... Amikor engem áraszt el ez az érzés, akkor éppen unatkozom... Bár lehet, hogy van egy csomó dolog, amit éppen meg kéne csinálnom, amit csinálhatnék, de mégis unatkozom. Nem kötnek le, amiket meg kellene csinálnom. Vagy azt hiszem, hogy nem fog lekötni, és alapból hozzá sem látok. "Nincs kedvem most ehhez." De mihez van kedved?
Mondják, hogy akkor vagy boldog, amikor azt csinálod, amit szeretsz. Amikor mindig azt csinálod, amit éppen csinálni szeretnél. Például, ha el szeretnél menni futni, és elmész futni, akkor boldog vagy. Ha el szeretnél mosogatni, és elmosogatsz, akkor boldog vagy. :-) Ha nem tudod, hogy mit szeretnél csinálni, akkor bármit is csinálsz, nem leszel boldog. Mit szeretnél tenni? Hogyan jöhetsz rá, hogy mit szeretnél tenni? Csinálj ezt-azt, és ha szereted csinálni, akkor jól érzed magad. Mindenki szeret több mindent csinálni, nem csak egy dolog okoz örömet. És lehet, hogy egy dolog egy része szenvedés, de más része boldogság. Szeretnél haladni 10 oldalt a diplomáddal? Hát fogj hozzá. Lehet, hogy közben szenvedni fogsz, de az is lehet, hogy annyira leköt, hogy észre sem veszed, mennyire szalad az idő. De amikor 10 oldallal tovább tartasz, akkor sikert fogsz érezni, és boldog leszel. A siker is fontos. Legyen az akármilyen kicsi is. Amikor a kisgyerek először beköti a cipőjét, csillogó szemekkel újságolja minden ismerősének, üvölti a világnak, hogy ezt ő elérte, megtanulta, képes volt rá. A siker is boldogságot okoz. Én ugyanezt a sikerélményt és a hozzá társuló boldogságot akarom érezni, az új céloknak való megfelelés élményét. Hogy képes vagyok rá. Képes vagyok többre és többre. Megmutatni, hogy az élet bármely területének cipőjét be tudom kötni. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése