Néha úgy tűnik, mások sokkal könnyebben boldogulnak az életben. Nem gondolkoznak túl sokat azon, mit kellene csinálniuk, hanem egyszerűen csak csinálják azt, ami jól esik, vagy amit fontosnak tartanak. Ez nekem sokszor nem megy. Sokszor megállok és tanácstalanul állok, hogy mit kellene csinálnom, hogy azt érezzem, jó úton haladok - igen, ezt kell tennem. Mikor érezhetem ezt? Ha azt csinálom, amit fontosnak tartok? De mi van akkor, ha nem tudom mit tartok fontosnak? Ha van előttem 100 lehetőség, és nem tudok választani. Ilyenkor mi van? Semmi, az élet megy tovább, akár választok, akár nem.
Amíg nincs egy vizualizált jövőképem, amit el szeretnék érni, és ülök a kényelemben, a megszokásban, a céltalanságban, addig nem tudom merre induljak el. Most visszanéztem a 2014 c. bejegyzésre. :-) Vissza is gyújtottam azt a tüzet, ami bennem van, de néha lecsillapodik. Azt hiszem azért, mert ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretném, egyből elkedvtelenedek. Megint nem sikerült időben felkelni. Megint facebookon pazarlom az időmet. Megint nem haladtam a dolgaimmal. Demotiváló. Próbálok struktúrát vinni az életembe azzal, hogy bevezetek egy napi rutint - időben felkelés, futás, reggeli, stb. Este lefekszem álmokkal, reggel felébredek a szürkeségre. Bosszantó.
De! Elkezdtem írni a "manifesto"-mat (latin: kiáltvány). Benne megpróbálom összefoglalni azokat az elveket, nézeteket, gondolatokat, értékeket, stb-t, ami szerint élni szeretnék. Nehéz hozzálátni. Alapjaiban meg fogja változtatni a hozzáállásomat az élethez. Lesz egy idea, amely összeköti jelen és jövőbeli énemet, ami biztosítja a kontinuitást, és a következetességet. Azt hiszem félek megírni, mert akkor már nem lehet kifogásokkal dobálózni. Nem lesz olyan, hogy most nincs kedvem, most máshogy gondolom. Kíváncsi vagyok milyen lesz. De nagy reményeket fűzök hozzá. És egy megfelelő eszközzel fogom megírni.
Kisebb koromban töltőtollal írtam és nagyon szerettem, teljesen más élmény, mint olcsó, eldobható golyóstollal írni. A töltőtoll olyan tud lenni, mint egy ékszer. Mint a nyakláncom. LOL. Hát most lehidaltam. Ma 75 hónapja van meg a nyakláncom. Éppen ma (jan 17). Ha nem kezdem el írni ezt a bejegyzést, biztos nem jut eszembe. Vicces :-) Hát ha ez egy ilyen különleges nap, még különlegesebbé teszem és beszerzem a töltőtollamat és megírom a manifestot is. Micsoda nap lesz ez!
Szóval töltőtoll. Nagyon szeretem őket, bár ezt csak az utóbbi napokban realizátam. Nézd meg a fölső képen levőt. Hát nem gyönyörű? A 2007-es év tolla (Faber Castell Graf). Kár, hogy 730.000 Ft... :-) Amelyik még jobban felkeltette az érdeklődésemet, az a Parker Premier Black, amely már "csak" olyan 100.000 Ft. Ahogy írtam, ékszerek. :-) Még egyet megmutatok. Ez az Aurora Leonardo Da Vinci-je. Aranyból, a klipsz rubin kövekkel kirakva. 99 db készült belőle. Az ára 7.000.000 Ft körül van. A rubinok nélküli változatot már 350.000 körül meg lehet venni akár ebay-en is. :-D
Hát nem hittem volna, hogy ma születni fog blogbejegyzés. Először nem tudtam hogyan is fogjak neki. Aztán a temetői hangulat... De aztán csak belém szállt az élet. Éljen! Na jó éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése